Biológia

 



Egy kis nevezéktan, avagy a nómenklatúra rejtelmei

Amikor az ember nekikezd a búvárkodásnak akkor óhatatlanul is beleártja magát a biológiába. A víz alatt nem lehet megbeszélni a merülőtársunkkal, hogy mit láttunk. Amikor a felszínre érünk, akkor meg sokszor elég bugyuta társalgást hallhatunk.

- Láttad azt a szép halat?

- Melyiket? Sok szép halat láttam.

- Azt a szép színeset.

- De hát mindegyik szép színes volt.

A tapasztaltabbak tudják a látott élőlény nevét (néha csak angolul, horvátul vagy éppen arabul), de ha ez nekünk nem sokat mond, akkor nem vagyunk előbbre. Ezért a búvárok gyakran a szakirodalomhoz fordulnak. Egy-egy hajón többféle szép színes könyvet lehet látni, amelyek segítenek az embernek eligazodni az élőlények sokaságában. Sajnos sok, egyébként értékes és hasznos, írásban a biológiai nevezéktan (nómenklatúra) ismerete hiányos, esetenként félrevezető. A nevezéktant azért találták ki, hogy megkönnyítse az élőlényekkel foglalkozók életét. Mivel Magyarországnak sajnos nincsen tengere a legtöbb tengeri élőlénynek nincs is magyar neve. Számos esetben az angol, vagy a német nevet magyarosítják, ami nem feltétlenül szerencsés. A magyarországi édesvízi elterjedésű durbincsoknak nem sok közük van az Adriában élő jobb híján szintén durbincsnak fordított tengeri durbincsokhoz.

Az egyes élőlényeknek a különböző tájegységekben teljesen eltérő nevük is lehet. Egy búváros példával, sokak kedvence a pulykahal, amit tűzhalnak is neveznek, de hívják oroszlán halnak is. Van, aki az angol nevét tudja csak lionfish. Soknevű halunk, nagy gyönyörűségünkre, eléggé elterjedt például a Vörös-tengerben. Ha látunk egyet, akkor jókat vitázhatunk merülőtársunkkal ha ő éppen egy másik nevét ismeri.

            Egy másik félreértésre okot adó lehetőség az, amikor egy élőlénynek olyan nevet adnak, amit egy más helyen egy teljesen eltérő élőlény már visel. Egy ornitológiai példával illusztrálva: a kánya neve eléggé közismert. Villás farkú ragadozó madarakat hívnak így országszerte. Azonban régen Vasmegyében a varjút hívták kányának. Nyilvánvaló, hogy az ilyenek félreértésre adhatnak okot.

Ezért találták ki, hogy az egyes fajoknak tudományos nevet adnak, aminek meglehetősen bonyolult szabályai vannak, amivel most nem fárasztanám a türelmes olvasót. A járatlanok sokszor nehezen igazodnak ki ezeken a neveken. Néha igen furcsák is lehetnek ezek a nevek, mint a compó (Tinca tinca), balin (Aspius aspius), vagy a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) esetében, hogy csak néhány hazai példát hozzak. A tudományos nevet néha latin névként is szokták említeni, ez azonban pontatlan, mert gyakran görög szavakat alkalmaznak, vagy tulajdonneveket. A faj egy rendszertani egység, sokszor a taxonómiában (rendszertanban) járatlan szerzők a fajta szót használják. Akik ezt teszik, azok nem értenek ahhoz amit írnak! Ugyanis a fajta is rendszertani egység csak éppen egy másik. Összekeverésük súlyos hiba! Aki ezt a csekélységet nem tudja megjegyezni annak az egész írását fogadjuk fenntartással.

Azért is érdemes figyelni a tudományos nevekre, mert ezek használatára néhány egyszerű szabály vonatkozik. Akik ezeket a szabályokat nem tudják azok „autentikusságát” nyugodtan kétségbe lehet vonni. Például bölcsészek szeretnek néha az emberről megemlékezni, mint homo sapiens-ről, ami nagyon tudományosnak tűnik csak azt az alapvető szabályt szegi meg, hogy a genus nevet (a nemi név, egyszerűbben az amelyik előbb van) mindig nagy betűvel írjuk. A species nevet (faj név, ami hátul van) pedig mindig kicsivel, (még akkor is, ha az eredetileg tulajdonnév volt) azaz Homo sapiens.

A közel rokon fajokat, azokat amelyeket egy nembe (genus) sorolnak arról lehet megismerni, hogy a tudományos nevükben a nemi név azonos. Ez a jász, a fejes domolykó és a nyúldomolykó esetében úgy néz ki, hogy Leuciscus idus, Leuciscus cephalus és Leuciscus leuciscus. Ha csak a tudományos neveket nézzük rögtön látható, hogy közel rokon fajokról van szó, míg ez a magyar nevekből nem feltétlenül világlik ki. Egy közleményben, amiben a domolykókról van szó elfogadott, hogy amikor másodszor említik valamelyik fajt, amelyiknek a genus neve már szerepelt akkor azt rövidítsék. Ilyenkor láthatunk olyat, hogy L. ideus, amivel nincs semmi probléma, mert egyértelmű. Én magam már találkoztam olyannal, hogy egy cikkben (nem tudományos cikk volt, kicsit egyértelműbben: búvároknak szólt) már rögtön az első említéskor így emlékeztek meg egy fajról. Ember nincs aki ezek után kideríti, hogy milyen állatról szól az amúgy érzékletes leírás. Ilyet csak az annyira közismert élőlények nevével lehet megtenni, mint az E. coli vagy a D. melanogaster bár ha az ember éppen nem biológus (egy búvárnál sem kötelező) akkor még ezekben az esetekben is célszerű kerülni (na jó akkor kerüljük: Escherichia coli (bélbaktérium) és Drosophilla melanogaster (közönséges muslica)).

Persze a dolog ennél árnyaltabb, sok apró részletbe lehetne még belemenni, de akit ez érdekel az olvasson el egy ennél alaposabb munkát. Én már akkor is úgy érzem, hogy elértem a célom, ha több szerző vagy jövendő szerző magáévá teszi a mondást, miszerint „aki nem tud arabusul…”